Új Élet Part II.

akiben felmerül a kérdés miért tettem meghívottá a blogot és nem marad nyitott.
Nos. A tegnapi napo nem az én napom volt. Őgy kezdtem, hogy megírtamm a blogot és elkezdtem a karácsonyos cuccot. Már szépen össze is rakosgattam a neten talált tök kafa dolgokat, amikor is a Car gépe elsötétült. Szokott olyat, csak most hiba próbáltam meggyógyítani a szokott módon (hátul, ütögetéssel) csak időlegesen gyógyult meg, beloginolás után ugyanott tartottunk. Ergo az addig rszkábált sulis cuccaimat sem tudtam lementeni. Remek.
PLusz net nélkül: se melókeresés, se semmi.
Rááadásul az esti háznézés címét se tudtam volna megnézni, pontosan merre is.
(bár mint később kiderült, ezt megspórolták nekem) Na ekkor úgy ideges lettem (nem kicsit, nagyon), mert az én gépem hiába van, a Carl wireless netjét nem lehet hozzácsatlakoztatni.
Akkor úgy bömbiztem egy sort (h ZSézsé szavaival éljek) a Carl-nak, aki szegény a melóból csak megszeppenten és mimnden erejét összeszedve próbált vigasztalni.
Na aztán Zsézsé mentette a helyzetet, mndta, hogy szerezzek kábelt és nem kell szarakodnbi wireless-el. Szereztem. Lett net. De akkor már semmi kedvem nem volt újra kezdeni a sulis szart (majd most. 5től dolgzom)
Na mit ad isten, délutn 4. Ír a magyar csaj (angolul, pfff) hogy hát szeretné törölni a szobanézésemet, mert úgy döntöttek kiadnák egy lánynak aki kedden volt megnézni. Egyszeren hozzávágtam a telefonom a falhoz. Már nagyon elegem lett. Hogy én nekem midnen szarért küzdenem kell hatszázszor többször mint másnak...
Még azért is h egy szobát kivegyek (amiért teszem hozzá még én fizetnék súlyos összegeket) Röhej.
ÉS innen mennem kell, m Anett sztem nem örül (de hát helyébe lehet én sme örülnék annyira h a lakótársam ideköltözteti a csaját/paisját. bár én ilyen téren liberáűli svagyok) Amikor lényegében az Andival laktam és az Atomanti katona haverja állandóan ott volt egy másfél szobásba voltunk 3an.. szal sokat megéltem én.. De ezek itten angolok..
Úgyhogy szobakeresés folyamatban és a mellékállás is.
Momentán a szobakeresés lenne a legfontosabb.
A blogra visszatérve pedig: Zsóti írt smst késő este, hogy olvassa a blogomat és hogy ezt meg azt töröljem ki mert senkinek semmi köze hozzá, és mert azt h szavak nélkül mondták volna hogy jobb lenne h elköltöznék az nem is igaz, és 'kissé' eltúlzom a dolgot.
Nos, én pedig úgy voltam vele: ez az én blogom, ezek amit itt leírok az ÉN érzéseim. Tiszta olyan volt mint amikor anno Tóni megmondta meg beleszólt: ez miért van így a wiwen az miért...
Csak. Mert én így gondolom, nekem így tetszik. És csak azért mert másoknak nem tetszik nem törlök ki semmit.m Helyette ezt a megoldást választottam. Talán nem kell mondanom, de Zsótinak nem küldtem meghívót. Én még mindig nagyon szeretem és hálás vagyok neki, de sajnos mentálisan nagyon gyerek még. Kurvára nincs élettapasztalata és nem fogja fel h miket művel (lsd szilveszter), vagy tesz. Úgy emberi kapcsoaltokra gondolok. Szeretem őt és sajnáltam h nem volt barátnője neki sokáig, és most egy ilyen Katra félével beéri. Nem azt mondom, hogy olyan kéne neki mint amilyeneknél próbálkozott (kis filigrán nagyon csinos sajok akikért midnen pasinak csorog a nyála) Nem. Mert mindneki a saját szntjének valót válasszon (ha nem azt választod úgyis a természetes szelekcióval majd lemorzsolódtok egymásról) De hát neki nem jött össze, és ht Zsóti lusta. Mindi gpanaszkodott, hogy de hát nincs hova menni, cska magyarokat ismet. Hát könyörgöm: TEGYÉL ÉRTE! de nem, helyette most jött a sültgalamb, jó lesz az is. Hát legyen.
De hát így tanul az ember, majd meglátja ő is.
CSerébe viszont innentől télleg azok olvassák a blogom akiknek én meghívót küldök (figyelem, aki innentől valamit ki akar töröltetni a blogból vigyázzon, mert kiszavazom :) :) :)

na csók, megyke valami hazsnosat csinálni...