Egy honapon innen es tul...

Zsolti főz, ha-ha. Fordult a kocka, 3 hétig én voltam a kis kukta, a housekeeper, miazmás. Nem panaszkodom, nagyon jó volt, nem kellett korán kelni, azon kívül alig volt dolgom (munkakeresésen meg sporton kívül of course). Ma 7kor keltünk, de azt hittem belehalok.
Na persze aki későn fekszik... Valahogy minden hétfőn tiszta depressziós leszek. Az elmúlt kettőn főként mert Welszbe kellett menni. Na jó, az első hétfőn még izgatott voltam kicsit, hogy jujj, rögtön business trip. Aha. Délelőtt meg majdnem bőgtem, mert új meló az új meló. Elveszve érzi magát az ember, nem tudja mi van, mit kell csinálni, mi ez az egész. Na én sem tudtam, ráadásul angolul nem tudtam. S akkor álló nap inetrjúkra (ha úgy tetszik meeting) kellett menni, egy-másfél órásak voltak. Főnököm kérdezgetett (hála istennek séma alapján, de 51 kérdés az mocskosul 51 kérdés) ráadásul nem az izgalmas fajták, hogyaszongya: hányszor csöngetett be részegen a szomszédhoz. Nem. Inkább hogy a beszerzési folyamatokban a beosztottak vagy Maga, kedves Director Úr, milyen arányban használják az SRM EBP modulját, és mi van ha free text orderek felhalmozódnak és az EQQ meg a ERFX és a OJUEC.. na, eléggé kivoltam (akkor meg ráaádsul 4 óra alvással..)
Na meg ezek Asset és Business Servies Directorok, Tactical SC Managerek (az mi a szösz...) és Capital Programme Managerek.. Némelyiküknél elgondolkodtam (ez már a sokadik napon volt, amikor már értettem is nagyából a dolgot) hogy vajon nincs családjuk egyeseknek, barátjuk aki meghallgatná őket? Aaaaannnyit dumáltak, egy kérdést feltettünk és kb 10 perc elteltével már totál máshol jártak...Úgy fél óra után jutott eszükbe: ja mi is volt a kérdés? Arghhhh...
Na a vicc meg az, hogy minden egyes szavukat le kellett írnom, egyenesen kell ülni, a füzet az asztalon és írni kellett írni, mindent amit mondtak (még ha nem is értettem :) mer ezekeből aztán keményen összefoglalót kellett írnom (de csak összehoztam valahogy a héten), nincs ásítás, széken hátradőlés, oldalra pillantás, óra nézegetés (én azért csalok, nem a sajátomat nézem, hanem a delikvensét vagy a főnökömét :)... Aki ismer: mint a börtönben...
Zsolti szerint bőgtem amikor felhívtam h haza akarok menni, Zsézsé meg csak annyit irt vissza smsben: hülye picsa-e vagy? na ugye.. akkor menjél szépen vissza és csináljad, ne akardd h oda menjek és rojtosra...
De akkor is. Azért kemény volt, business english meg hát tényleg (azóta csináltam egy kis szótárt úgy 2öö szavas :) , nem álmaim netovábbja egy welszi-nyugat angliai gázvezeték hálózat kiépítésével foglalkozó cég pénzügyi meg logisztikai folyamataiban turkálni...
Pedig tényleg úgy voltam vele: ez álmaim melója, utazgatás.. főként ezért. Egy hónapos projectek, változnak az emberek, változnak a helyek... S tényleg a londoni irodában nem sokat voltam az elmúlt hetekben (holnap megint Welsz.. :( Szóval amióta itt vagyok, minden történés az elmúlt évek ellentéte: a szülinapomon volt az állásinterjúm (még aznap este hívtak hogy felvettek), és a névnapomon kaptam az első fizum, és akkor derült ki, hogy itt nem az van ááám ami otthon, hogy már az elejétől annyi adót fizetsz amennyi éves szinten a fizud (ill. az a szerinti adósáv)neeeem. itt fizunként nézik, s 5000 fontig nem kell adót fizetni, így adómentes fizut kaptam.. Jeeee :)
Vettem is rögtön 2 tollasütőt, mert a héten volt egy női páros fordulónk az orosz-ukrán kislányok ellen, és látom egyszer csak hogy eltörött. Pedig nem rég vettem. Köszi, Blekszi :)
S itt Olivert nem kapni. Na mindegy, rendeltem a neten, és akkor kettőt, hogy legyen három.
Visszatérve. Azért mégis lehet, hogy álom meló ez. Az edzőm (olyasféle, csak nem tart edzést :)
mondta, mikor kérdésére (milyen a meló) azt mondtam: uncsi. Mit vártál aranyom: this is a job...
Igaza van. Örülök, hogy eljuthattam Cardiffba, pl. Mondjuk van egy érzésem a munka nélkül is eljutottam volna a jövőben, ugye.. :)
Cardiff egy mondatban: egyik sarkon a töri könyved elevenedik meg, másik sarkon egy 7ö-8ö ezres rögbi stadion, a legmodernebb, egyes részei a házakig érnek, harmadik sarkon szerda este miniszoknyás és részeg tinik támolyognak-táncolnak a bárokba, amiből van tengernyi, mind nyitva, bömböl a zene (mint nálunk péntek-szombat este a bevárosban)
Mondtam is Carl-nak, már tudom hogy tud ennyit inni (minden meló után pub), ez a kultúra része. De nem scak welszben. Itt Londonban ez a szicializálódás alapja. (minden edzés és verseny után Pubozunk, nem csak pia, csomó kaja is.. mg hogy az angolok nem tudnak enni... Pha! Egy full english breakfast azért nagyon ott van... Ma is sikerült.. pedig esküszöm müzlit akartam enni :) Na.
Én hiszek a sorsban... Meg hogy nincsenek véletlenek.
Velem még nem volt olyan hogy a pasi(m) ugyanakkor mondja ki ugyanazt a szót (vagy akár mondatot amit én (vagy forditva), vagy hogy egyszerre csináljunk egy grimaszt, mozdulatot. Zsézsé azt mondta neki többször volt ilyen nője. Hm.
Múltkor teszteltük Carl-al. Kérdeztünk egymástól. És egyszerre kellett válaszolni, egyszavas válaszok (nem eldöntendők, csak egyszavasak), vicces volt.
Haha, több éves agglegény élete után ő inkább így fogalmazott: ijesztő :)
Pláne hogy Sydney-ben szilveszterezett a haverjainál, val és azt mondta, úgy pár év után arra az elhatározásra jutott, hogy jó lenne egy barátnő. (értsd: újévi fogadalom) 2 hétre rá vacsoráztunk Richmondban, majd pár napra rá a Soho magyar éttermében. (piszok dárga és a galsukát is elfőzik...) meg romantikus séta a Temzénél, satttöbbi..
Na mindegy, Carl lelkes volt, másnap kérdzete, tudtam-e hogy a titkos szolgálat is figyeli az éttermet mert minden híres angol politikus oda jár enni..
Jézus. Azért annyira nem jó a kaja... Anyué 1000x jobb! :)
Nah, hát ennyit mára, szétnézek suli ügyben. Még 1 hónapom van leadni a szakdogát. Hm, szeretem a kihívásokat.. :)
Zsóti is, úgy tűnik. Még mindig főz (és nem dől a füst a konyhából).